A digitális nomádok megváltoztatják a piacot – számok, nem benyomások
Globális szinten a digitális nomádokként azonosított emberek száma elérte azt a szintet, amelyet már nem lehet figyelmen kívül hagyni.
A 2025-ös becslések szerint mintegy
35 millió ember él világszerte helyfüggetlen életmódot
(forrás:
everki.com).
Közülük jelentős arány, mintegy 47%, a 30–39 éves korosztályba tartozik, és közel 90%-uk felsőfokú végzettséggel rendelkezik
(forrás:
localyze.com).
Európában ez egy új, ideiglenes lakosokból álló csoport megjelenését jelenti, akik hosszabb tartózkodást keresnek, de nem feltétlenül kívánnak hosszú távon letelepedni.
Horvátországban a digitális nomádok számára bevezetett különleges vízumrendszer óta egyértelműen növekszik az érdeklődés.
2021 januárjáig
1 393 kérelmet nyújtottak be digitális nomád vízumra
(forrás:
dnacroatia.com),
míg egyes források szerint 2024-re több mint
3 700 engedélyt adtak ki – ez körülbelül 45%-os növekedést jelent az előző évhez képest
(forrás:
visa-digital-nomad.com).
Ez a növekedés a kereslet fennállását bizonyítja, de nem annak stabilitását. A tartózkodások időben korlátozottak, és a motiváció elsősorban munkavégzési, nem lakhatási célú.
Isztria reagált a trendre, de az adatok továbbra is korlátozottak. Az olyan példák, mint a
„Gourmet Getaway – Workation & Workshops”
projekt Közép-Isztriában és a
liveandwork.central-istria.com
platform azt mutatják, hogy a régió igyekszik távmunkára alkalmas célpontként pozícionálni magát.
Ugyanakkor nincsenek szisztematikusan közzétett adatok a tartózkodások hosszáról, a bérleti díjakról vagy a digitális nomádok arányáról a turisztikai keresletben.
Az a tény, hogy Isztria jó infrastruktúrával, biztonsággal és Olaszországhoz való közelséggel rendelkezik, önmagában nem elég átlátható statisztikák nélkül
(lásd az IOM 2024-es tanulmányát:
IOM).
Az Európai Unió szintjén több mint
40 ország és joghatóság kínál 2024–2025-ben valamilyen típusú vízumot vagy tartózkodási engedélyt távmunkát végzők számára
(forrás:
EY – Global Immigration & Digital Nomad Index).
Ez Isztriát és Horvátországot versenyhelyzetbe hozza – Portugália, Spanyolország és Görögország évek óta aktívan vonzza ezt a csoportot,
jobban kiépített coworking-hálózatokkal és átláthatóbb adózási modellekkel. Ha más országok szélesebb kínálatot nyújtanak,
a mobil munkavállalók egy része oda irányul, ahol az infrastrukturális és jogi stabilitás nagyobb.
Az ingatlanpiacra gyakorolt hatások kétoldalúak lehetnek.
A digitális nomádok növekvő jelenléte ideiglenesen megemelheti a hosszú távú bérleti díjakat,
és növelheti a keresletet a megbízható internettel, dolgozószobával és városközeli elhelyezkedéssel rendelkező lakások és házak iránt (Pula, Rovinj, Poreč).
Ez a kereslet azonban
szezonális és ingadozó.
Egy tanulmány szerint a nomádok
79%-a stabil technológiára támaszkodik, míg
73%-uk folyamatosan fejleszti készségeit
(forrás:
pumble.com).
Más szóval, magasabb színvonalat várnak el, mint az átlagos turistaapartman. Azoknak a tulajdonosoknak, akik ebbe a szegmensbe fektetnek,
figyelembe kell venniük a magasabb felszerelési költségeket, valamint azt, hogy a tartózkodások jellemzően 1–3 hónapig tartanak, nem egész évben.
A horvát digitális nomád vízum akár 12 hónapos tartózkodást is lehetővé tesz azok számára,
akik külföldi munkáltatónál dolgoznak és megfelelnek a jövedelmi feltételeknek
(forrás:
nomadsembassy.com).
2025-ben azonban szigorúbb jövedelem-ellenőrzést és dokumentációs követelményeket vezettek be, ami csökkenti a hosszabb tartózkodásra jogosultak számát
(forrás:
travelandtourworld.com).
Ez azt jelenti, hogy az ingatlanpiac ezt a csoportot nem tekintheti stabil bevételi forrásnak, csupán kiegészítő, de változó szegmensnek.
Az ügynökségek és a befektetők számára az üzenet egyértelmű: érdeklődés van,
de azt adatok alapján kell értékelni, nem elvárások szerint.
A nyilvános statisztikák hiányában – hogy hány nomád tartózkodik Isztriában 90 napnál hosszabb ideig –,
valamint a bérleti struktúrák és adózási keretek ismeretének hiányában
a „nomádbarát” ingatlanokba történő befektetés kockázatos.
A trend önmagában nem garantál megtérülést – különösen egy olyan régióban, ahol a rövid távú turizmus továbbra is a bevételek többségét adja.
