Tinjan

Régen határmenti város volt, és a római korban Attinianum néven ismerték. 1578-ban várossá vált, és azóta őrzi történelmét. A település legmagasabb pontján áll a Szent Simon és Júdás Tádé plébániatemplom, amelyet 1773-ban építettek korai neoklasszicista stílusban, belső terében barokk és rokokó elemekkel. Korábban ugyanitt állt egy Szent Antal apát tiszteletére szentelt templom. A város régi központja a középkorból máig változatlan maradt, a legrégebbi ház pedig 1442-ből származik.

Ma a Tinjan büszkén őrzi gazdag történelmét és hagyományait. A hely jelképei, mint például a kőfalak, tavak, a kovácsok és a rankunok, valamint a gazdag néprajzi és építészeti örökség, a település identitásának gerince. Különösen kiemelkedik az istris sonka hagyományának fenntartása, amelyet több bejegyzett sonkatelep gondoz, ezért Tinjant 2006-ban az istris sonka községévé nyilvánították. Emellett a kovácsolás is fontos hagyomány a vidéken, a tinjani kovácsok széles körben ismertek.

Kringa, a Tinjan közelében fekvő település Európa legrégebbi vámpírának, Jure Grandónak otthona. Történetét Janez Vajkard Valvasor szlovén utazó "A Krajnski hercegség dicsősége" című könyvében rögzítették. A 1656-ban elhunyt Grandoval kapcsolatosan állítólag minden éjjel felébredt a sírjából, meglátogatta Kringát, kopogott az ajtókon, majd feleségét is meglátogatta. Tizenhat évnyi terror után a helybeliek úgy döntöttek, hogy levágják a fejét és eltemetik a sírját. Grandóval kapcsolatos történet sok irodalmi és filmes művet inspirált, és alapja lett Kringában és Tinjanban kulturális programoknak.

Tinjan, amely régen falakkal és tornyokkal volt körülvéve, ma elbűvölő hely, ahol a hagyomány és a történelem büszkén megnyilvánul, és elengedhetetlen része az isztriai örökségnek.