Pazin

A Pazinčica szakadékának feletti élet nyomai körülbelül i. e. 1500 körülre nyúlnak vissza. A bronzkorban az emberek a Pazin-barlang fölötti sziklákon éltek, csak cseréptöredékeket hagyva maguk után. Pazint először hivatalosan i. sz. 983-ban említették először, mint úgynevezett Pazin erőd (Castrum Pisinum).

Pazin körzetében négy védett kulturális érték található, ideértve Beram, Lindar, Trviž és Pazin kulturális-történelmi csoportjait. Beram, amely a Pazin-barlang közelében egy dombon fekszik, őrzi Szent Mária templomának emlékművét Škriljine-nel, Vincent kastvai mestertől származó freskókkal. Lindar, szintén egy dombon fekszik, Szent Sebestyén és Fabián templomával, valamint Katalin kápolnájával, ahol a "Élő Kereszt" ábrázolása látható. Trviž, Pazintól néhány kilométerre található, és tartalmazza Szent Péter és Pál templomának festett fa tabernákulumának maradványait.

A Pazin vára legkorábbi nyoma i. sz. 983-ból származik, és az egyik legértékesebb példájának számít a horvát erődítményi örökségnek. Ma a Pazini Etnográfiai Múzeum, a Pazin Város Múzeuma és az Állami Levéltár működik a várban. Pazin két védett természeti értéket is magában foglal: a Pazin-barlangot és a Kašćergában található ciprusfát. A Pazin-barlang, Isztria legnagyobb karsztássa, a Pazinčica folyót vezeti el a Raša folyó völgyébe. A Pazin-barlang legendája a Ban Dragonja óriásról szól, aki megalkotta a Dragonja, Mirna és Pazinčica folyókat. Ez a rendkívüli természeti jelenség sok írót inspirált, köztük Nazort, Yriarteát, valószínűleg Dantét és Jules Vernét a "Matias Sandorf" című regényben. A Kašćergában található ciprusfa 1972-ben botanikai emlékművé nyilvánították a villámcsapás által okozott speciális alakja miatt.

Pazin, amelyet Isztria szívének tekintenek, nemcsak történelmi gazdagságát fedezza fel, hanem pompás kulturális örökségét és lenyűgöző, érintetlen természeti környezetét is, amely körülveszi.