A Területrendezési, Építésügyi és Állami Vagyonügyi Minisztérium törvénymódosítást javasol, amely kivételesen lehetővé tenné a
legalizálást azon
illegális építmények esetében, amelyek
2011. június 21. előtt épültek. Ez a korábbi, 2018. június 30-án lejárt határidő eltörlését jelenti, de csak abban az esetben, ha az épületek láthatók a korszak hivatalos állami
légifelvételein.
Branko Bačić miniszter hangsúlyozza, hogy ez nem egy új “tömeges”
legalizálási hullám, hanem az utolsó lehetőség azok számára, akik korábban különböző okok miatt kimaradtak az eljárásból.
A
minisztérium szerint a cél, hogy segítsenek az állampolgároknak
ingatlanjaikat a
legális piacra bevezetni, lehetővé tegyék a
tulajdoni lap bejegyzését, és rendezzék azoknak az épületeknek a jogi státuszát, amelyeket évek óta használnak, de hivatalosan nem léteznek. Ez megszüntetné az akadályokat az
öröklés, az
adásvétel és az
építési engedélyek megszerzése terén, például bővítés vagy felújítás esetén.
A közvélemény azonban attól tart, hogy egy ilyen lépés rossz üzenetet közvetít – hogy az
engedély nélküli építkezés megéri, hiszen az állam végül “szemet huny”. Ezek a félelmek nem alaptalanok, különösen annak fényében, hogy a korábbi
legalizálások nem állították meg az új
illegális építkezések megjelenését.
A
közterület-felügyelők 2024-es bevezetése, mint kvázi “
építési felügyelők”, a felügyelet erősítését és az illegális építkezések számának csökkentését célozta. Felhatalmazást kaptak arra, hogy helyben leállítsák az
engedély nélküli építkezéseket, ami erős visszatartó erőnek számított. Azonban a rendelkezésre álló adatok szerint nem tapasztalható jelentős csökkenés az új
illegális építmények számában, és sokan rámutatnak a mélyebb problémákra – a személyzethiánytól a szankciók lassú végrehajtásáig.
További szkepticizmust kelt az a tény, hogy az
építési engedélyek kiadásának rendszere bürokratikus akadályokkal, hosszú határidőkkel és szakképzett munkaerő hiányával küzd. Sok befektető lemond a legális útról, míg mások tudatosan vállalják az
engedély nélküli építkezést, bízva abban, hogy “egyszer” új
legalizálási hullám indul.
Ennek az intézkedésnek a végső hatása csak néhány év múlva lesz látható, de reménykedhetünk abban, hogy a világosan meghatározott feltételek és szigorú kritériumok megakadályozzák a visszaéléseket. Ha ezzel párhuzamosan nem erősítik a felügyeletet és nem egyszerűsítik az
engedélyek megszerzésének folyamatát, fennáll a veszélye annak, hogy az ilyen kezdeményezések a régi problémák megoldása helyett újakat teremtenek.
da
