A 19. század folyamán az osztrák-magyar közigazgatás bevezette Isztria területén a katasztert és a telekkönyvet, ebből az időszakból számos bejegyzés – például épülettípusok alaprajza – ma is használatos. A csapat megkezdte a félszigeti ingatlanok jogi státuszának szabályozásának hosszú útját.

Az ingatlanpiac a múlt század 90-es éveiben kelt életre, miután meghatározták a magántulajdont és számos jogszabályt elfogadtak. Rovinjban, Porečben, Pulában és más isztriai városokban lévő lakások és házak már ebben az időszakban vonzották az olasz vásárlókat. Isztria belseje másodszor került előtérbe a piacon, és többnyire angol, német és osztrák vásárlók vásároltak kőházakat vagy azok új változatait. Időközben Isztria-szerte nagy lendületet vett az építkezés, így jelentősen megnőtt a tengerparti lakások és a belső házak kínálata, és ingatlanpiaci fellendülés következett. Rovinj, Poreč, Motovun, Svetvinčenat és más kisvárosok szépségükkel vonzották a vásárlókat Skandináviából, Oroszországból és Franciaországból, amihez hozzájárult a pulai repülőtérre induló rendszeres külföldi járatok növekedése is.

Az isztriai ingatlanok stabil árat képviselnek néhány más régióhoz képest, különösen néhány népszerű külföldi úti célhoz képest. Egy kis körültekintéssel és a megfelelő tanácsokkal azáltal, hogy ingatlant vásárol Isztria területén, a lehető legjobb módon fektetett be.

Ma az isztriai ingatlankínálat nagy része a tengerparti területen található apartmanokból és lakásokból, valamint a félsziget zöld részén található házakból, villákból és földterületekből áll. A tengerre néző kisebb apartmanok Rovinj, Poreč és Pula közelében, valamint a beköltözhető vagy adaptálható kőházak Isztria belsejében, csendes dombokon, a legkeresettebbek.